Szent Bálint napján (február 14-én) tartják főleg az angolszász országokban a Valentin-nap ünnepét, ami Magyarországon az 1990-es években kezdett ismertebbé válni. 

Az egész Angliában, illetve Franciaországban kezdődött, ahol  Szent Bálint, Terni püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált. 

A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek. A vallásos, az egyházi liturgiában gyökerező eredete ennek az ünnepnek Jézusnak, mint égi vőlegénynek a megérkezése az égi esküvőre.

Ám van ennél egy sokkal érdekesebb felvetés is a szokás eredetére: Ez pedig a SZEX.

Nem, nem az emberi szex, hanem a madaraké, ugyanis a franciák és angolok úgy hitték, hogy ekkor kezdődik a párosodási időszakuk (mily romantikus... madárszex...)

Ennek örömére még  Geoffrey Chaucer, angol költő is kötött a „Madarak parlamentje” címmel egy művet, amiben szerinte február 14-én a madarak Triász, a természet istennője köré gyűlnek, hogy így mindegyikük egy társra találjon.

Érdekesség, hogy a legrégebbi ismert Valentin-napi üdvözlet  írásban Károly orléans-i hercegtől maradt fenn: a londoni Tower börtönből feleségének írt levele 1415-ből származik. A levél egy kéziratgyűjtemény részét képezi, amit a londoni British Library őriz.

A szokás eredete, hogy